Rablás fényes nappal

Tegnap olyan esemény történt velünk amit eddig csak az újságokban olvastunk. Ami mindig másokkal történt meg. M-t kirabolták (M. 12 és fél éves, nagyon rendes gyerek). Fényes nappal a város közepén. Leírom a tegnapi eseményeket részletesen, mert tudom sokan azt gondolják ilyen csak rossz helyen történhet meg.
Negyed kettőkor csengettek éppen elaltattam Bendegúzt. Kinézek, látom M. áll remegve az ajtó előtt.
-Mi történt?
- Két fiú elvette a telefonomat. És azt mondták nehogy szóljak valakinek!!
Majd a következőket mesélte el. Egy óra előtt nem sokkal indult haza az iskolából. (Az iskolája a belváros közepén van, tőlünk 10 percre.) Útközben vett néhány fornettit, majd a piac és a Zeneiskola között (belváros forgalmas része) két fiú megszólította, hogy mennyi az idő. Mondta nekik, hogy nincs órája, nem tudja. (Arra tanítottam, hogy ne vegye elő a telefonját ilyen kérdésekre, mert ez egy alaptrükk, ezután veszik el a telefont. Több ilyen esetről olvastunk már az újságban.) Megkínálta a fiúkat süteménnyel, gondolta akkor békén hagyják. Még meg is kérdezték miért ilyen rendes velük. M. tovább indult, látta hogy a két fiú sutyorog majd követi. Bement a Fórum bevásáróközpontba, gondolta oda nem követik. Oda is utánamentek, újra leszólították, hogy mennyi az idő. Ekkor elővette a telefonját, megmondta, és megmutatta, hogy nem egy értékes darab (tényleg nem az. Telefonáláson kívül semmire sem jó, könyvvásárlás
mellé adták ajándékként. Direkt nem vettünk soha jobb telefont, hogy nehogy azért bántsák, el akarják venni. ) Ekkor a fiúk otthagyták, M pedig a másik bejárat felé indult ki, hogy elkerülje őket. A bejárati ajtóban, ahol már nem volt más a környéken, újra mellette termettek.-Mi is itt vagyunk! Ha kiabálni mersz megverünk. Gyere át a zebra túloldalára.- M. még jobban mgijedt, velük ment. Ott még megpróbált eljönni, de azt mondták, ha nem megy velük megütik. Az első kis utcában közrefogták, és azt mondták:- Most az az üzlet, hogy vagy ide adod a telefonodat, vagy megverünk!- M. odaadta, mert azt mondtam neki, ilyen esetben inkább adja oda. A fiúk elvették, elfutottak. M. feldúltan hazajött. Azt mondta, nem mer egyedül iskolába járni ezután.
Miután ezt elmondta, felhívtam a rendőrséget. Azt mondta az ügyeletes, kijön egy járőrkocsi, majd ők elmondják a továbbiakat. Negyed óra múlva ott voltak. Kérték, öltözzünk fel, menjünk vissza velük a Fórumba, hátha meglátja M. az elkövetőket. Felkeltettem Bendegúzt, elindultunk. Bevallom, nem sok esélyt adtam neki, hogy valaha viszontlátjuk a telefont. A bevásárlóközpontot végigjártuk, a rendőrök beszéltek a biztonsági őrökkel, rákérdeztek van-e belső kamera, kikérdezték M-t, hogy néznek ki a fiúk. Már indultunk ki, mikor M. jelzett a rendőröknek, hogy a fiúkat látja. Épp jöttek befelé. Meglátva minket menkülni próbáltak, de a rendőrök elfogták őket.
Először természetesen tagadtak, majd csak bevallották, hogy egyikőjük lakásán van a mobil. Még nem volt 2 óra mikor elkapták őket.
Hívtak egy másik rendőrautót, ami bennünket vitt be a kapitányságra. Még sokszor kikérdezték M.-t, jegyzőkönyvet vettek fel. Én este 8-kor értem haza (Apa elvitte Bendegúzt menet közben), M.-t kicsit hamarabb hazavitték. A telefon előkerült, az egyikőjük anyja behozta a rendőrségre (???). A SIM kártya nem, azt mondták eltörték, eldobták futás közben.
Mint kiderült rablásért akár börtönt is kaphatnak a fiúk, hisz már épp elmúltak 14 évesek.
A rendőrökben nagyon kellemesen csalódtam, segítőkészek voltak, és rendesek. Köszönet ez úton is nekik!
Sokat gondolkodtunk, mit lehetett volna másképp csinálni M.-nak. Talán csak a futás lett volna még megfelelő, mikor kijött. Egyébként úgy hisszük megfelelően cselekedett. DE nyomatékosítottuk azóta minden gyerekünkben, hogy soha, semmilyen fenyetés hatására ne menjenek le forgalmas helyekről, utakról. Inkább kiabáljanak hangosan rendőrért.