Temetőtúra

Halottak napja volt, ezért néhány napja Anyuval és a három kisebb fiúval temetőtúrán voltunk. Ennyien fértünk el a kocsiban, így Apu bánatára otthon maradt. Ők tegnap mentek Anyuval a közelebbi helyekre emlékezni.



Nyíregyháza-Záhony-Zsurk-Sényő-Nyíregyháza. Gyerekkoromban rengeteget jártunk ezen az úton, nagyszüleimhez. Emlékszem tudtuk az összes útba eső falu nevét, ismertük az összes kanyart. Manapság nagyon ritkán jutok errefelé, örültem, hogy megmutathatom a fiúknak ezt az utat. Nosztalgiáztam. Nem csak a temetőben emlékeztünk a régiekre, megnéztük a régi házakat is.

Zsurk, kis falu a határ mentén. A falu határában a Tisza túlpartján már Ukrajna van. Anyai nagyszüleim háza szépen rendben van, szerencsére gondos kezekbe került. Azért furcsa volt látni a változást, az átépített házat és a maradandót, a kedves nyári konyhát. Emlékezni az itt töltött klaszz nyarakra. Sajnálom, hogy az én gyerekeimnek már nincs lehetőségük a falusi nagymamákhoz menni. A temetőben rengeteg síron ismerős név. Mintha a fél falu rokon lenne. Egyszer majd családfakutatást végzek, hogy megtudjam kik is voltak az őseim.


Sényő a másik nagyszülői falu. Lapos, unalmas, de ide is szép emlékek kötnek. Sajnos itt nem találtuk olyan jó állapotban a nagyszülői házat, nem került olyan gondos kezekbe mint a másik.



Jó, hogy évente legalább egyszer újra látom ezeket a kedves helyeket.